Platóra kerültem

4 kg-mal vagyok lemaradva a tervtől.

Jól haladtam, de megint olyan akadály gördített elém az Élet, ami a hegymászás közben visszarúgott a szakadékba. Ráadásul páros lábbal. De legalább nem híztam vissza az eddig elért eredményt, csak nem ment lejjebb a kilóim száma. És ami még durvább, hogy az év vége sem tartogat sétagaloppot!

Anyukám halála, bár nem volt váratlan, de nyilván megrendített, akármennyire is próbáltam felkészülni rá lelkiekben. Erre nem lehet felkészülni. Az eszemmel tudom, hogy jobb neki, már nem fáj semmi és nem szenved, de a lelkem sajog és folyamatosan azt kérdi, hogy miért nem kaphatott még pár évet, hogy lássa az unokáit cseperedni...

Kiderült pár dolog is a múltból, ami viszont a lelki világomat kavarta fel, úgyhogy most azon is dolgoznom kell. Nagy feladat és egyenlőre azt méregetem, hogy menni fog egyedül is, vagy szakemberhez kell menjek.

Ráadásul itt van még mindig a lakásfelújítás, egyedül vagyok a gyerekekkel délutánonként és mire elalszanak tényleg úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, úgyhogy most leginkább arra koncentrálok, hogy legalább az alvásom legyen mennyiségi és minőségi.