Pápá 2023!

Még kb. fél óra és vége van 2023-nak. Visszatekintés következik.

2023 nagyon mélyre vitt, nem gondoltam, hogy ilyen rossz lesz ez az év. 2020 a covid-járvánnyal annyira meg sem viselt, mint az idei, hiszen akkor született Laura, fel sem tűnt, hogy nem lehet menni sehova, mert amúgy sem mentem sehova.

Év elején kiderült, hogy édesanyám 25 év után újra rákos, műteni/sugarazni nem lehetett, így maradt a kemo, de nyilván 74 évesen ez már nem kecsegtet túl sok reménnyel. Nem tudom miért fedezték fel ennyire későn a daganatot, hiszen minden évben küldte a háziorvos vizsgálatra. 4 kemot kapott, de nagyon legyengítette, amúgy sem volt túlsúlyos, de sokat fogyott, a bélrendszere tönkrement, sok baja kijött, végül augusztusban feladta a szervezete. Pont aznap hunyt el, amikor indultunk Balatonra nyaralni. Nyilván elmentünk a gyerekek miatt, de nem volt egy álomnyaralás, ilyen tudatban végigcsinálni, hogy már nem küldhetek neki képeket, nem hívhatom fel, hogy elmeséljem neki a történéseket. Ráadásul a temetés egészen októberig húzódott.

Menet közben folyamatos problémák a lakásfelújítással, semmi nem akart összejönni, a költségvetés elszállt. Nem tudom, mégis hogy tudtunk mindent kifizetni. Nagyon sok stressz és bosszúság volt ezzel is.

Tavasszal kellett volna letennem a szakvizsgát, de anyu betegsége és a lakásfelújítás miatt esélytelen volt, hogy tanuljak, hiszen itt vannak a gyerekek és a háztartás is. Elhalasztottam őszre. Persze nem akkor kellett volna nekiállni, de amikor végre úgy alakult, hogy talán tudok tanulni, lebetegedett Laura, utána Luca, úgyhogy szakvizsga újra off.

Végre elkészült a lakás, viszonylag hamar találtunk albérlőt, de amikor szerződéskötésre került volna a sor, lebetegedtem, így azt is tolnunk kellett egy hetet. Amikor újra mentünk volna, akkor meg Szabi betegedett meg, de szerencsére maszkban ugyan, de el tudott menni az aláírásra.

Nyár közepén kiderült, hogy Szabi apukája leukémiás, folyamatosan vért kell kapjon, mert nagyon rosszak a laboreredményei. Novemberre elkezdett vizesedni a tüdeje, sokat volt kórházban. Karácsonyra kiengedték ugyan, de persze nem tudtunk találkozni vele, mert sorban betegedtünk le. Először Laura, majd Luca, utána én. Ki tudja, hogy lesz-e még egy karácsony együtt, vagy egyáltalán lesz-e olyan állapotban, hogy találkozhasson még az unokáival.

A karácsonyt úgy csináltuk végig, hogy Lucának 38-39 fokos láza volt, én meg folyamatosan köhögtem. Négy fal között.

És most itt vagyunk az év utolsó napján. Luca már jobban van, én antibiotikumot szedek, javulok, erre Szabi kezd lebetegedni. Bár úgy tűnik, talán megússza. Viszont anyós is lebetegedett, így esélyünk sincs lepasszolni a gyerekeket, hogy kicsit kettesben legyünk.

Nem tudom mit hoz 2024, de ennél már nem lehet rosszabb. Nagyon-nagyon remélem, hogy nem lesz rosszabb!!!