Két lépés hátra, egy előre...

Nyögve-nyelősen indult az év. Nem, hogy jobb lett, még rosszabb. Nagyon nem tudtam féken tartani a zabálást, melóba is hozták a maradék sütiket, nem voltam erős és ettem őket, amíg volt és ez meg is látszik a súlyeredményen. De innen szép nyerni, nemde?

Após nincs jól, ami újabb stressz faktor. Érződik a feszültség a páromon, ami rányomja a bélyegét mindenre.

Ráadásul a kisebb lánykám elkezdte, hogy nem akar oviba menni, nem szeret oviba járni. Valószínű sok volt a 3 hét szünet, nagyon belekényelmesedett és most nem tetszik hogy kelni kell reggel, és hogy napirend van az oviba. Nem viszik ki őket a hidegre való tekintettel. állítólag több szülő kérésére. Érdekes az többi csoportban nem rinyáltak a szülők, csak itt. 

De ami pozitív, hogy két napja tudom tartani a böjtöt. Jelenleg 16 órában csináltam, ma már 18-ban kezdtem. Ja, és a nasikat is sikerül visszafogni. Már csak a mozgást kéne visszaépíteni és elindulna újra a fogyás.